Bali

Főváros: Denpasar

Terület: 5632 km2

Népesség: 3.150.000 fő

Államforma: Köztársaság

Hivatalos nyelv: balinéz,indonéz

Bali, a Kis-Szunda-szigetek láncának legnyugatibb tagja, vulkanikus, hegyes sziget, 2300 négyzetmérföld területtel és 1 2oo ooo főnyi lakossággal. A népesség kultúrája egész Indonéziában egyedülálló, amennyiben napjainkig megőrizte és sajátos színekkel keverte a hindu-indonéz műveltséget, megtartva ugyanakkor olyan vonásokat is, amelyek a hindu-indonéz korszak előtti időkre, a bronz-vaskorra vagy éppen a megalitikumra utalnak. Mint Indonézia más területein, itt is bizonytalan, hogyan és mikor érte a hindu hatás a szigetet. Bár kézenfekvő a kelet-jávai közvetítés feltételezése, a legkorábbi, már hindu kultúrára valló IX. századi feliratok azonban óbali nyelvűek, és nem mutatnak javanizmusokat.

A kelet-jávai hatás a XI. században jelentkezik, amikor a két terület uralkodócsaládjai között házassági kapcsolat létesült, a feliratok ettől kezdve már túlnyomórészt ójávai nyelven íródtak.

Ebből a századból származik a bali művészet két legrégibb emléke: Beduluban a Goa Gadjah vagy Elefánt-barlang a hozzá kapcsolódó fürdővel és Tampaksiringben a „Királysírok”. Az Elefánt-barlang dél felé nyíló bejárata fölött a szikla hatalmas „boszorkányfejjé” van kifaragva, míg a sziklafelület többi része hegyes tájat ábrázol állatokkal, ember alakú fantomokkal és leveles díszítőmotívumokkal. A nagy fürdőmedence falához hat nőalak (istennők?) támaszkodik, a víz a mellük alatt levő kerek nyílásból ömlik a medencébe. Stílusuk a kora kelet-jávai munkák formai megoldásaira emlékeztet. A „Királysírok” Tampaksiring közelében, a Pakesiran-folyó partján emelkedő sziklafalból vannak kivájva úgy, hogy mintegy 7 méter magas fülkékben foglalnak helyet, és lényegében nem mások, mint reliefszerűen kiképzett chandik. A hamvakat kőkoporsóban a chandik alsó részében helyezték el. Ugyancsak Tampaksiring közelében vannak azok a meleg vizű szent fürdők, amelyeknek építését egy, a X. században uralkodott királynak tulajdonítják.

A kelet-jávai hatás csak kulturális-vallási téren nyilvánult meg egészen a XIV. század közepéig, amikor a Madzsapahit-birodalom miniszterelnöke, Gadzsah Mada hadjáratot indított Bali ellen és meghódította. Ezt követően jávai dinasztia uralkodott a szigeten,az ő leszármazottaik közül kerültek ki a későbbi századok kis hercegségeinek uralkodói. A jávai hatás még fokozódott, amikor a Madzsapahit-birodalom bukása után Kelet-Jávából nagyszámú menekült telepedett meg Balin, ahol még napjainkban is különbséget tesznek a madzsapahitbeliek leszármazottai, a wong-Madzsapahitek és a Bali-agák, az őshonos baliak között.

A XV. századtól, az iszlám jávai elterjedése után, Bali fejlődése külön úton haladt. A jávai hagyományok főként az udvari körökben örződtek meg, itt maradt fenn és fejlődött tovább az ójávai nyelvű irodalom, a művészet, zene és tánc. A feudális udvari kultúra alatt azonban tovább élt a nép kultúrája, amelyben a régi indonéziai elemek a jávai hatás előtti hinduista vonásokkal keveredtek, sőt a félreeső hegyvidéken élő csoportoknál még hindu hatás előtti jellegzetességek is fennmaradtak.

A századok folyamán e különböző korú vonások között kíegyenlítődés ment végbe, ennek során kapta meg Bali kultúrája azt a sajátos színezetet, amely csak erre a szigetre jellemző (Baliról szólva ide értjük Lombok nyugati részének bali eredetű lakosságát is). A kultúra bonyolultságát már a nyelvi helyzet is mutatja. A népesség eredeti nyelvét a köznapi életben az azonos rangúak használják egymás között, vagy ha magasabb rangú alacsonyabb rangúval beszél; a „magas nyelv” a jávaihoz hasonlít, ezt magasabb rangúval szemben alkalmazzák, míg a „középső nyelvet” akkor beszélik, ha a felek nincsenek tisztában egymás kasztjával. E három nyelv mellett még van egy irodalmi és rituális nyelv, a kawi, ami az ójávainak felel meg, ezt csak a papok és a tanult baliak ismerik. A maláj a holland hóditás, az indonéz nyelv pedig a függetlenség kikiáltása (1945) után terjedt el.

A bali társadalom egyik jellemző vonása a hindu kasztrendszer, amely a jávai uralom megszilárdulása után terjedt el. A jávai nemesség három kasztra oszlik, ezek: a brahminok, a papok, a ksatriják, az uralkodó nemesség és a weszják, a katonák kasztja. A kasztrendszer a népességnek csak elenyésző részére terjed ki, az alatta levő tömegek a sudrákhoz tartoznak, ami ebben a vonatkozásban mindössze annyit jelent, hogy nem tartoznak a nemesi rétegekhez. A lakosságnak ebben a rétegében a régi osztályrendszer élt tovább, amelyben egyebek között a kovácsok élveztek kiemelkedő helyzetet.

A vallásban, ami a bali ember egész életét áthatja, hinduista és buddhista elemek keverednek a hindu hatás előtti képzetekkel, és ebből egy olyan sajátos képződmény jött létre, amelyet külön névvel — Agama Hindu-Bali — jelölnek. A világképre a dualisztikus elv a jellemző, a világnak olyan kettéosztása és szemben állása, ami az ég és a föld, a nap és a hold, a nappal és az éjszaka, az istenek és a démonok stb. közötti ellentétpárokban jut kifejezésre. Olyan ellentétpárok ezek, amelyeknek együttes müködésétől függa világ léte, és az ember ezért keres egyaránt kapcsolatot a démonokkal és az istenekkel. A mindenséget mozgató erők az istenekben és a démonokban, a természeti istenségekben és az istenné vált ősökben perszonifikálódnak, akik meghatározott ünnepeken alászállnak, hogy elfogadják az áldozatokat.

Ilyenkor a templomokban foglalnak helyet, olykor kőtrónuson ülve, máskor pedig szobrokba és más ábrázolásokba költözve. Erre a számos, erősen mágikus rítussal teli óbali vallásra épült rá a hercegi udvarok buddhizmusa és hinduizmusa, amelyből egyre több istenalakot és szertartást vettek át, hozzáillesztve mindezt a világképet meghatározó duális rendszerhez.

A vallásnak a bali életben betöltött, minden cselekvést meghatározó szerepét a templomok, kultikus helyek nagy száma is tanúsítja, és nem túlzás, ha Balit a tízezer templom szigetének nevezik. A legkisebb kultikus egység a szanggah-nak nevezett házitemplom. A szanggah a települési egységeken belül alacsony fallal elkerített kis térség, egyszerü bambusz- vagy téglaépítményekkel. Közülük az őskultuszt szolgáló szanggah kamulannaknevezett szentély a legfontosabb. A családdal szoros kapcsolatban álló ősöknek szentelt szentélyen kívül még különféle isteneknek, így pl. Sivának is vannak itt áldozati helyei. A házi templomok mellett minden faluközösségnek három, egymástól rendszerint távol eső temploma van: a Pura Desza, falutemplom, ami egyúttal a gyűlések és az ünnepségek színhelye, a Pura Puszeb, ami az uranikus rendszer lényeivel való kapcsolat fenntartását és a megtisztulás célját szolgálja, és a Pura Dalem, ami a khtonikus lényekkel, így a halál istenével és a halottak lelkével kötődik össze, itt végzik az elégetés előtti szertartásokat is. Az említetteken kívül vannak még más kategóriájú templomok is, így lehetnek templomaik bizonyos társadalmi csoportoknak, épülhetnek szentélyek meghatározott, különösen szentnek számító helyeken, a hercegek településéhez állami templom (Pura Penataran) kapcsolódott, míg a legfontosabbak azok, amelyek egész Bali számára tiszteleti helynek számítanak, mint a Gunung Agung vulkán oldalán levő Pura Beszakih.

A templomok három (Észak-Balin rendszerint két) udvarból állnak, különféle célokra szolgáló kisebb-nagyobb építményekkel. Az istenek tartózkodási helye mindig a legbelső udvarban van, központi épület istenszoborral azonban nincsen, az istenek a nyílt téren levő kőszékekre, kis, egymásra következő, sokszor egyenlőtlen számú tetőkkel ellátott, pagodaszerű építményekbe szállnak alá. A tornyokat Merunak nevezik, mivel a mitológiai Meru-hegységet ábrázolják. Az istenség rangját a tetők száma jelzi.

A templomok díszítés szempontjából legfontosabb részei az egyes udvarokba vezető, chandi-bentarnaknevezett bejáratok. A sziget déli részén ezek a kapuk és kapcsolódó részeik vörös téglából épülnek, és tömegüket szürke homokkőbe vésett bonyolult ornamensek díszítik, visszatartottabb stílusban, mint északon. Itt a puha homokkőből emelt kapuk és falak tobzódnak a leveles, indás díszítésekben, amelyek közé számos figurát faragnak. A rendkívül bonyolult díszítést  a parasznaknevezett homokkő puhasága segíti elő, ami a folyóparti kőfejtőkből frissen kivájva könnyen faragható. Ebből a kőből faragják a bejáratoknál levő démoni őrzőfigurákat és egyéb alakokat, valamint az oltárok figurális és ornamentális díszítményeit is. A homokkő díszítések és figurák az anyag puhasága miatt viszonylag gyorsan pusztulnak, mivel azonban a templomok megfelelő állapotának a fenntartása morális kötelezettség, a templomi kőszobrászat napjainkban is él.

Az oltárhoz állított faszobrok a kőszobrok stílusában készülnek, színes festésük, dinamizmusuk, életteli arckifejezésük miatt azonban sokkal hatásosabbak. Az ábrázolt figurák között a hindu panteon és mitológia alakjaival, így a Garuda-madáron lovagoló Visnuval, Garuda önálló ábrázolásával, szárnyas oroszlánnal, démonokkal, a Rámájana szereplőivel stb. találkozunk. Szokás volt ilyen figurákat kristartóvá képezni — a krist a figura mell előtt tartott kezébe helyezik —‚ ez is arra mutat, hogy a krist Jávához hasonlóan nagy tiszteletben tartották.

Az alakok talapzaton állnak, szétterpesztett, behajlított lábakkal, a karok tartása sokszor aszimmetrikus. A szobrok dekoratív díszítése aprólékos, a fejviseletet, ruházatot, ékszereket gondosan jelzik, az arc a démonok esetében a kidülledt szemekkel, nagy agyarakkal félelmet keltő, egyéb ábrázolásokon pedig az egyéniesítésre való törekvés, sőt a karikírozás is feltűnik.

A díszítőfaragás szintén magas művészi szintre fejlődött: a házak kapuit, tartóoszlopait, a hangszereket, azeszközök nyelét stb. körplasztikával, göndörödő, összefonódó virág- és levélmintákkal díszítik és festik. A festés mellett mind a szobroknál, mind a díszítőfaragásoknál ismeretes a lakkal vagy aranylappal történő befedés. Csak elvétve fordul elő, hogy a fát természetes állapotában hagyják.

A kris készítésére Balin még nagyobb gondot fordítanak, mint Jáván. A markolatfigurák rendszerint ráksaszaalakot ábrázolnak, stílusuk Jávához viszonyítva sokkal realistább, és általában a hüvely kidolgozásával és díszítésével is többet törődnek.

A bali kultúra egyik jellegzetes vonása a szabadtéri — rendszerint a templomudvarban megrendezett — dramatikus játék, amelyben mitológikus történetek kerülnek előadásra. Ezekben a játékokban démonikus alakok játsszák a főszerepet, közülük a Rangda nevű női démon és Barong, a legendás szörny a legfontosabbak. Rangda a lejakok, a boszorkányok királynője, vérszomjas, gyermekeket evő lény, a fekete mágia mestere. A Rangdát megjelenítő, puhafából faragott maszk fehér színű, az arckifejezés démonikus, a szemek kerekek és kidülledők, az arc fehérre festett, a szájból agyarak merednek elő. A szereplő megjelenésének hatását fokozzák a maszkról lelógó hosszú, fekete szőrös kötelek, a fűrészporral töltött textíliából készített mellek, a testet beborító fehér szőrzet és a szájból kilógó hosszú bőrnyelv. Rangda ellenlábasa egy fantasztikus állat, a Barong nevű mítikus „oroszlán”, aki Rangda ellensége, és az emberek oldalán állva felveszi a küzdelmet Rangdával. A baliak dualisztikus felfogásában Rangda a női princípium, a „bal” oldalhoz tartozó mágia, míg Barong férfi, és a „jobb” oldalhoz tartozik, az egyik az éjszaka, ami betegséget és halált hoz magával, a másik a nap, a világosság, a gonoszt legyőző erő. Barong teste hosszú hajjal borított keret, amelyen kis tükrök, tollak, csengettyűk stb. vannak. A testhez képest aránytalanul kicsi a fej, amelyen a szemek kidüllednek, az állkapocs pedig mozgatható. A figura szakálla virágokkal díszített emberi hajból van, a hiedelem szerint ereje a szakállban összpontosul. A Barongot két férfi mozgatja, egyikük a fejet, másikuk a keret hátsó részét tartja. Játék közben az állat komikus táncmozdulatokat tesz.

E két, mitológiai szörnyeket ábrázoló maszkon kívül még egy sor más maszkot is használnak a wayang topeng előadásokon, amikor a helyi királyok és harcosok tetteit, a bali történelem epizódjait mutatják be. A történetek hőseit két-három játékos eleveníti meg, rendszerint pantomim formájában, de dialógusokkal is, a jellemeknek megfelelően más és más maszkot viselve. Előfordul, hogy az összes hőst egyetlen előadó jeleníti meg. A változatos formájú maszkok naturalistább stílusúak, mint a jávai topengek, kifejezésük hatásosabb és erőteljesebb, az ábrázolt jellemet maradéktalanabbul érzékeltetik. A maszkot fapöcökbe vagy szíjba harapva tartják az arc előtt. Mind aRangda és Barong, mind pedig a topeng előadások maszkjai szentnek számítanak, a falu halotti templomában őrzik őket, mágikus kendőbe burkolva. Felvételük előtt áldozatot mutatnak be, és az előadó, aki szakrális cselekményt végez a szent objektumokkal papi felügyelet alatt áll.

A hagyományos festészet, amely Jáván az iszlám hatására eltűnt, Balin a holland hódítás utáni időkig megmaradt. Kétféle festményt készítettek: az ider-iderek 30-40 cm széles és 5-6 méter hosszú csíkok, amelyeket ünnepek alkalmával a házakban a tető alatt és a templomok udvarán függesztettek fel, míg a langszék nagy festett vásznak, amelyeket a falra akasztottak, vagy függönyként használtak. (Vásznon kívül festettek fára és faháncsra is jeleneteket.) A mészvízfestékkel készült festmények leginkább mitológikus témájúak, az epikából ismert csatákat és egyéb jeleneteket ábrázolnak, a mindennapi életből vett témákkal a régi festészet alig foglalkozott. A képeken a hindu-indonéziai korszak viseletébe öltözött istenek, démonok, hercegek és hercegnők láthatók kiséretükkel. A festésnél a művésznek a hagyományos szabályokat kellett betartania; az egyes epizódokat konvencionalizált hegyek vagy lángok sorával választják el egymástól; a rendelkezésre álló felületet teljesen befedik alakokkal vagy térkitöltő mintákkal, pl. a felhőt jelző motívummal; a szereplők ábrázolásmódja és színezése jó vagy rossz jellemük szerint változik stb. Az alakok arca kétharmados vetületben látszik, a teljes arc ritka, profilábrázolással pedig egyáltalán nem találkozunk. A festésnél vörös, cinóbervörös, kék, sárga, okker, fekete és fehér színeket használ a művész, kevert színként pedig zöldet és barnát. A festményeken a kontúrok határozottak, a figurák konvencionalizáltságuk ellenére az emberi testnek és mozdulatainak pontos ismeretéről, kitűnő megfigyeléséről tanúskodnak, és az alakok egymás mögötti megfelelő elhelyezésével a távlatot is érzékeltetni tudja a művész.

Hasonló stílusban festett alakok tűnnek fel a mindennapi élet használati tárgyain, kókuszdió- és agyagedényeken, kalapokon, legyezőkön.

A grafikusművészet speciális műfaja a pálmalevél kéziratok (lontar) illusztrálása. Balin a sziget északi részén fekvő Singaradja könyvtárában, a Kirtya Intézetben őrzik a régi bali irodalom alkotásait, amelyeket díszített fatáblák közé befogott, mintegy 2,5 cm széles és 40-60 cm hosszú pálmalevelekre írtak. A lontarokat vastollal illusztrálták, s az ezzel vágott vonalakat koromból és olajból készült keverékkel feketítették be. A festmények stílusában rajzolt alakokat ábrázoló illusztrációk finomak, és hatásosan rajzolódnak ki a sárgás pálmalevél alapon.

A bali művészet egyéb ágai közül a wayang kulittal történő árnyjátékról kell említést tennünk, ami a szigeten igen népszerű. A repertoár a jávai wayang purwáéval egyezik meg, a bábuk is hasonlóak, csak kisebbek és realisztikusabbak.

Sajátos és csak Balin jellemző a tjili figura, ami homokórához hasonló termetű lányalak, kerek melle1, hosszú vékony karokkal, nagy fülbevalókkal és magas fejdísszel. A tjilit többnyire pálmalevélből készítik három hónappal a rizs ültetése után, amikor a kalászon már láthatók a magok, és a rizst terhesnek tekintik. A figura (fából, egymáshoz varrott kínai pénzekből, agyagból stb. is szokták készíteni) a rizs isteneihez és a termékenységhez kötődik. Erre mutat az is, hogy a nagy áldozatok bemutatása alkalmából tjili formájúra alakítják a gyűmölcspiramist koronázó virágokat és pálmaleveleket. A tjilin alkalmazot díszítőmotívumok helységenként eltérnek egymástól.

Míg az eddig felsorolt művészeti ágak (az arany- és ezüstművességre külön ittnem térünk ki) a férfi tevékenységek körébe tartoznak, addig a szövés — mint mindenütt Indonéziában — női munka. Mint mindenben, úgy Bali ebben is kiemelkedő szépségű alkotásokkal dicsekedhet. Az ikat eljárással kapcsolatban már szóltunk arról, hogy egyedül Bali szigetén készítenek kettős ikatot. Az igen egyszerű szövőszéken szőtt anyagokon főleg virág- és emberalak-motívumokkal találkozunk, a világosan kirajzolódó, bonyolult minták mind magas fokú technikai jártasságról, mind pedig készítőik kombinatív készségéről tanúskodnak. A leginkább vöröses és sötétbarna alapon a minták fehéressárgás színeikkel rajzolódnak ki. A kettős ikat eljárással mintázott anyagokat szertartásos alkalmakkor, mint pl. az első hajfürt levágásánál, a fogak reszelésénél, házasságkötésnél (a fiatal párt ilyen kendővel burkolják be), gyógyításnál használják, ilyennel takarják le a házban felravatalozott halottat stb. A különféle alkalmaknak eltérő mintázatú kendők felelnek meg. Míg a kettős ikatolt textíliákat egész Balin egyetlen faluban készítik, a selyemből vagy gyapotból szőtt, ezüst-és aranyszál-beszövéssel vagy aranyfüsttel, ill. aranyporral díszített anyagok készítése jóval elterjedtebb. Ezeken a kain-pradának nevezett textíliákon a főmotívum mindig egy stilizált lótuszlevél, míg a széleket a bandji motívummal díszítik. A hangsúlyozott motívumaikkal azonnal szembetűnő kendőket a templomi táncosnők viselik.

További hasznos információk az országról

Pénznem: Indonéz rúpia (IDR). 1 forint megközelítőleg 48 rúpia. Javasoljuk, hogy az utazók készpénzt csak szükséges mennyiségben tartsanak maguknál. Gyűrött és összefirkált külföldi bankjegyet a pénzváltók csökkentett árfolyamon vagy egyáltalán nem váltanak be.

A helyi árakról az alábbi linken tud tájékozódni: https://www.numbeo.com/cost-of-living/in/Bali?displayCurrency=HUF

Időjárás: Az ország éghajlata forró égövi. A száraz évszak az ország legnagyobb részében májustól szeptemberig, az esős októbertől áprilisig tart. Egyes régiókban ettől jelentős eltérések mutatkoznak: így Észak-Szumátrán októbertől januárig, Dél-Szumátrán januártól februárig tart a monszun, míg Észak-Celebeszen júniusban és júliusban esik legtöbbet.

Vallás: A hat államilag elismert vallás (iszlám, katolicizmus, protestantizmus, hinduizmus, buddhizmus, konfucianizmus) legnagyobb ünnepei hivatalos munkaszüneti napnak minősülnek. Az iszlám böjti hónap 2021-ben április 12-től május 11-ig tart.

Közegészség, egészségügyi helyzet: Hepatitis A és B, diftéria-tetanusz, polio, veszettség, agyhártyagyulladás elleni védőoltás javasolt, ezért kérjük, keresse fel háziorvosát vagy az Országos Epidemológiai Központot két hónappal az utazás előtt. Malária elleni gyógyszer szedése a Szumátra, Celebesz, Borneó, Pápua, Nyugat-Pápua, Maluku, Flores, Komodo területére látogatóknak ajánlott. Az indonéz egészségügyi minisztérium 2017. áprilisi közleménye szerint Indonézia keleti régiójában, a turisták által kedvelt Raja Ampat és Labuhanbajo térségében a maláriás megbetegedések száma nőtt, ezért fokozott elővigyázatosság szükséges a szúnyogcsípések elkerülése érdekében. Jáván és Balin az elmúlt években nem történt maláriás megbetegedés. A maláriához hasonló tünetekkel járó dengue-láz, chikungunya-láz és a Zika-vírus fertőzés szintén szúnyogcsípéssel terjed, védőoltás nem mindegyik fertőzés elkerülésére áll rendelkezésre, ezért az üzletekben országszerte könnyen és olcsón beszerezhető szúnyogriasztó készítmények és moszkitóháló használata mindenképpen javasolt.

A csapvíz közvetlen fogyasztásra nem alkalmas. Utazás előtt javasolt minden kockázatra kiterjedő egészségügyi biztosítást kötni. A gyermekkel utazók győződjenek meg arról, hogy gyermekük már megkapta a polio elleni védőoltást, illetve ügyeljenek a kellő folyadékbevitelre.

A nagyobb városokban és üdülőövezetekben találhatók nemzetközi kórházak vagy rendelőintézetek, kisebb településeken pedig az állami vagy egyházi fenntartású egészségügyi hálózat intézményeit javasoljuk felkeresni megbetegedés esetén.

Forrás: http://hu.wikipedia.org/wiki/Bali

http://www.privilegetours.hu/Orszag_Bali_Info_HasznosInformaciok.html

https://konzuliszolgalat.kormany.hu/azsia?indonezia